Az újrahasznosítás korát éljük. Számtalan olyan tárgy vesz körül minket, amelyeket
kiszakítva eredeti funkciójukból új formát, új értelmet adhatunk. Igaz ez az
egyszerű, hétköznapi dolgoktól kezdve, mint például a tojástartókarton, vagy a
vécépapírguriga, esetleg konzervdoboz és PET-palack a bonyolultabb funkciót
ellátókig, mint például a CD-DVD-lemezek.
Az újrahasznosításba bevonhatjuk azokat a tárgyakat, amelyeket
szemétként kezelünk, pedig nagyon is praktikus funkciókat adhatunk nekik,
illetve bevonhatjuk a régi dolgokat, amelyek elfelejtve pihennek egy padlás,
vagy pince mélyén. Új küldetést, hivatást adni egy tárgynak nem olyan egyszerű,
mint azt képzeljük, hiszen az igazán harmonikus használati és dísztárgyak funkcival
való megtöltése közben arra is ügyelnünk kell, hogy ne erőszakoljuk meg annak
eredendő természetét.
Fából nem lesz vaskarika, tartja a mondás, és ez az újrahasznosításra
is igaz. Az eredendő funkciót továbbgondolva megfeleltetni egy modernebb
szemléletnek, már elég jó kiindulási alap lehet például egy régi képkeret
esetében. Tehetünk bele például tükröt, és elhelyezhetjük az előszobában, vagy
a nappaliban.
Szintén dísztárgyként funkcionálhat a képkeret, ha damilokat
feszítünk ki benne, és ehhez élősködő növénykéket erősítünk; ezek a növények a
levegő páratartalmából is képesek felvenni a számukra szükséges vízmennyiséget.
Szintén a falra akasztva absztrakt hatású vertikális zöldfalat hozhatunk létre
egy kellemes kis sarkot a nappaliban, vagy az előszobában.
Kovács Rhewa Andrea